Modern angol törpeviador

Vissza a tenyésztojásokhoz

 

A képeket szerzői jog védi, készítette: Karin Wolters, Csengele 

Szín: Vörös nyergelt                                            A képeket szerzői jog védi, készítette: Karin Wolters, Csengele

Származás:

Anglia

Súly kakas 0,6 kg
  tojó 0,45 kg

Gyűrűméret kakas 11 mm
  tojó 9 mm

A tenyésztojás minimális tömege 25 g

A tojás színe világosbarna

Rövid leírás:

A modern angol törpeviadorok valódi gyöngyszemek a törpetyúk-fajták között. Tartásuk, tenyésztésük és kiállításuk már "magasiskola". Tisztán dísz- és kiállítási tyúkként olyan viadortípust testesítenek meg, melynél az alaki jegyek a finom színképekkel együtt valóságos esztétikai élményt nyújtanak.

Története:

A modern angol törpeviador régebb óta létezik, mint az óangol. Az angol Wakefield/Yorkshire-ben tenyésztette ki J. Crosland és W. F. Entwisle az első modern törpeviadort. Ennek a nemes törpetyúknak a hazájában 1880-ban megalapították a modern nagy testű és a törpeviadorok klubját. Nincsenek biztos adatok arra vonatkozóan, mely kiindulási fajták álltak a tenyésztők rendelkezésére, a modern törpeviadorok azonban valószínűleg a nagytestű állatokra vezethetők vissza. Ez a törpefajta a következő évtizedekben nagy sikert aratott a világban. Már 1874-ben nyolc színváltozatot vettek fel az amerikai "Standard of perfection"-ba. Az óangol törpeviadorok úgynevezett "Pit Game"-ként (pit=bánya) érdekességképpen a modernekből alakultak ki, és előszeretettel tartották őket bányász viadorként Észak-Anglia szénvidékén. Egy egy győztes példányért akár 50 aranyfontot is adtak.

Sajátosság:

Törzsét egy megfordított elektromos vasalóhoz hasonlítják, azaz a testnek felülnézetből elöl igen szélesnek és hátrafelé keskenyedőnek kell lennie. A test elülső felét a széles, viszont nem kerek és kidomborodó mell, és a felhúzott, kiálló vállak hangsúlyozzák ki. A melltájékhoz figyelembe kell venni, hogy a többi fajtánál hibának számító hasadt mell a modern angol törpeviadornál tipikus fajtabélyeg, melyet a rendkívül ritka tollazat okoz. A szögletes vállaknak,  már a tővénél is jól szét kell állniuk, lényegesen a teljesen laposan futó hátvonal fölött kell indulniuk. Rendkívül fontos a törzshosszúság, ill. -rövidség. Minél rövidebb a hát a nyeregtájéki finom elkeskenyedéssel, annál értékesebb az állat ebben a tekintetben. A farok előtti átmenetnek nagyon karcsún és mindenfajta szögellés nélkül finom, lapos ívben kell futnia. Az erős szárnyízületből kiindulva a lehetőleg rövid, a farnál végződő szárnyak domborúak és lekerekítettek. Ehhez a tömzsi testhez tartoznak a "hosszúsági tényezők", a nyak és az állás. A nyak a nemes állatoknál a vállakból egyenesen és karcsún kilépve állandó vastagsággal nyúlik fel a fejhez, így kicsit daruszerű kifejezés jön létre. A nyak karcsúságát és hosszúságát a kifejezetten ritka és drótszerű toll hangsúlyozza, mely a kakas nyakdíszében is lehetőleg csekély mértékben kifejezett. A legalsó tollak ideális esetben még nem érik el a hátat, így vékony a törzshöz vezető átmenet. A modern tyúkunk egyik legfontosabb fajtajellemzője a hosszú lábúság. A finom testhez képest már a combok is igen hosszúak és ugyanakkor gyenge izomzatúak. Fontos, hogy a lábak távol álljanak egymástól és a magas állásnál finom és elegáns legyen a test. A túl magas állás és a túl erős, nehézkes test elrontja a kívánt összbenyomást. A hastájék olyan kicsi legyen, amennyire csak lehetséges. A fejnek a szemek között keskenynek kell lennie. A legtöbb egyéb viadortípustól a szemöldökív hiánya és a szinte egyenesen futó csőr különbözteti meg:- Csak a szem legyen jól kiugró és összességében tüzes kifejezésű. A taraj és a toroklebeny kicsi és finom legyen. A füllebenyek pirosak, néha kevés fehér is található bennük, ami megengedett. A kakas taraját és toroklebenyét kurtítják. Ez egy jól bevált védekezési mód, hogy lehetőleg csekély legyen a sérülés, melyet a kakasok már fiatal korban okozhatnak egymásnak. Az így kurtított kakas feje ezenkívül hosszúnak és keskenynek látszik, de kiállításokon a nem kurtított kakasok is megengedettek.

Színek:

Aranynyakú, kék aranynyakú, vörösnyergű, nyírfaszínű, fekete, fehér, kék szegélyű, kék nyírfaszínű, ezüstnyakú (narancssárga háttal is), kék ezüstnyakú, narancssárga mellű, kék narancssárga mellű, búzaszínű. Vadas és sárga karvalyszínű, sárga nyergű, karvalyszínű,  aranynyakú-búzaszínű.

 

Forrás: Merítve a szakirodalomból, és saját tapasztalatokkal kiegészítve

Képek a 2015-évi tenyészállományról

Vissza a kezdő oldalra