Származás:

Anglia

Súly	kakas	1 kg
	tojó	0,9 kg
Gyűrűméret	kakas	18 mm
	tojó	16 mm
A tenyésztojás minimális tömege		35 g
A tojás színe		világosbarna

Rövid leírás:

A törpe-brahmák nagyon népszerűek, kezdőknek is kifejezetten ajánlottak. Nagyon szelídek és jámborak, könnyen kezessé szoktathatók. A repkedés nem jellemző rájuk, ezért nyugodtan tarthatjuk őket alacsonyabb kerítésen belül is. A kakasok szintén barátságosak. A kiállításokra szánt egyedeket tiszta, fedett területen célszerű tartani, hogy a lábtollazat ne sérüljön, koszolódjon el. Természetüknél fogva könnyen hízásnak indulnak, takarmányozásukat ezért adagolással kell megoldani, odafigyelve, hogy ne tudjanak egész nap táplálkozni.

Története:

1870-ben az elsó nagyméretű brahmák megjelenése után nemsokkal, már a törpe változatot is kitenyésztették. Az angol Entwisle szürke asilt, törpe cochint és tollaslábú törpéket használt, hogy kialakítsa az első törpe brahmat. 1887-ben ezeket be is  mutatta  kiállításon. Az új fajtát azonban nem ismerték el, mert még túl nagyok voltak az állatok. Csak a már a törpe főnixnél említett német tenyésztő L. Neubert kezében vált kisebbé a törpe brahma. Ezt a kis méretűnek megmaradt brahmakakasok és selyemtojók segítették elő. Egy lipcsei kiállításon 1891-ben már a színekben is történt változás, a világosokon kívűl már sötétek is láthatók voltak. Megfelelő külsejű állatokat az első világháború előtt a hamburgi Hugo Ehrenhausnak sikerült bemutatnia. A mai törpe brahmákban chabo-vér is folyik, ami nem mindig válik javára az elvárt, törpeszerű tömegességnek és a szabad állásnak.

Sajátosság:

A törpe brahmák nagynak számítanak a törpék között, A nagytestű fajta kicsinyített mása.  A telt, széles törzs, melyet kisebbre tenyésztettek, veszít a megnyerő méreteiből.  A hozzáértő  tenyésztőknek azonban sikerült olyan törpe brahmákat tenyészteni, melyek a nagytestű változat lényeges tulajdonságait úgyszólván kisebb kiadásban testesítik meg: széles és telt, jól lekerekített törzs, közepesen hosszú, hátrafelé ívelő, dús tollazatú nyak. A hátvonal a nyak tövénél először vízszintesen fut, utána egyenes, emelkedő vonalban megy át a faroktájékon. Hátulról nézve a farok patkó alakú, ahol is a felső faroktollak képezik a legmagasabb pontot. A jól emelkedő hát-farokvonalat a beleillesztett párna (a fartő tollazata) és a teljesen kifejlett kormánytollak emelik ki. A kakas sarlótollai csak enyhén ívelt fő-sarlótollakból állnak. A tojó farkának egyharmad része álljon ki a jól fejlett, de nem puffos párnából. A törpe brahma tipikus fejpontjai: széles, kissé kidomdorodó fej, mely a testhez képest feltűnően kicsi, háromsávos, finoman gyöngyözött borsótaraj, kis piros fül- és toroklebenyek, a szem színe narancssárgás piros - piros. A melltájéknak szélesnek, kereknek és magasan illesztettnek kell lennie. Ehhez a tömör típushoz csak a rövid, jól testhezálló szárnyak illenek. A hasonló törpe cochinnal ellentétben a törpe brahma állása lényegesen magasabb. Ezt a magas állást a nagyon dús, puha pehelytollakban gazdag, az ízületig gallérszerűen futó tollazat és az erős, a közepesnél hosszabb lábak alkotják a lábhoz simuló tollazattal, mely a középső és a külső lábujjon is megtalálható. Ideális a kemény, jól zárt, félkör alakú, tiszta lábfej.

Színek:

A fajtára jellemző hogy többszegélyes, többszegélyes ezüstfogoly, többszegélyes kékfogoly, kolumbián, borsárga-kolumbián, kékmintás kolumbián, kékmintás borsárga-kolumbián, nyírfa színű, borsárga és fehér, isabell, isabell sávos .

Forrás: Merítve a szakirodalomból, és saját tapasztalatokkal kiegészítve.