Vorwerk
Vissza a kezdő oldalra
A képeket szerzői jog védi, készítette: Karin Wolters, Csengele
Származás:
Németország
Súly | kakas | 2,5-3 kg |
tojó | 2-2,5 kg | |
|
||
Gyűrűméret | kakas | 20 mm |
tojó | 18 mm | |
|
||
A tenyésztojás minimális tömege | 55 g | |
|
||
A tojás színe | sárgás |
Rövid leírás:
Sajátos külső jellegzetességével és színkombinációjával ez a fajta a tyúkok közt egyedülálló. Tartására jellemző, hogy szerény igényeket támaszt a környezetével kapcsolatban, tarthatjuk szabadon illetve elzárt területen. Mindig gondoljon azonban arra, hogy ezek a tyúkok jól tudnak repülni. A tyúkok rendkívül sok fehér tojást tojnak, és leginkább télen.
Története:
Ez a fajta az elnevezését az első tenyésztőjéről a német származású O. Vorwerkről kapta, aki szeretett volna egy jó minőségű haszontyúkot kitenyészteni Lackenfelder-jegyekkel, de nem fehér színben, hanem úgy, hogy az alapszíne sárgásbarna legyen, így az új fajta nem lenne piszkosfehér hatású. A fajtának az összetétele a következő fajtákra vezethető vissza úgy, mint Lakenfelder, Orpingtons-fajta, Ramelsloher és az andalúziai tyúkok. Németországban 1919-ben ismerték el a Vorwer-tyúkokat, mint új fajtát. A II. világháború után a faj majdnem teljesen kihalt, de a megmaradt példányok és az eredeti keresztezési módszer segítségével ismét kitenyésztették.
Sajátosság:
Első ránézésre ez a fajta, olyan, mint a Lakenfeldertyúk, más alapszínben, de alaposabb megfigyelés után lényeges különbségeket lehet felfedezni a két fajta között. Habár ez a fajta is, épp úgy, mint Lakenfelder-fajtájú társa a falusi tyúkok nagy családjába tartozik, ez a típus nehezebb, tömörebb és a farktollazata kissé lejjebb található. Ez utóbbi közepesen hosszú és nem igazán terebélyes. Alacsonyabb felépítése miatt, tartása feszesebbnek hat, mint a Lakenfelderi elődje. A mellkasa széles és magas. Lábai közepesen hosszúak és palaszürke színűek. A fejét közepesen nagyméretű egyedi taraj és fehér füllebeny díszíti. A szem szivárványhártyájának színe sárgásvörös.
Színek:
Ez a fajta csak sárgásbarna alapszínben létezik, fekete Lakenfelder-típusra jellemző fajtajegyekkel. Ezeknek a fajtajegyeknek a kifejlesztéséhez sok időre van szükség. A fajra jellemző külső jellemvonások teljessége gyakran csak az első vedlés után rajzolódik ki tisztán.
Forrás: Merítve a szakirodalomból, és saját tapasztalatokkal kiegészítve.